Tisztelt Lakosok!
A Képviselő-testület döntött a menekültek megsegítéséről.
Önkormányzatunk a döntés értelmében első körben 1 000 000 Ft értékben küld a szükséges helyekre segítséget, különböző formákban.
Ez tartalmaz élelmiszereket, egészségügyi eszközöket, új ruházatot, párnákat, takarókat, stb.
Az első adományokat és önkormányzati segítséget csütörtökön szállítjuk a segélyszervezeteknek.
Második körben csütörtökön fogjuk tárgyalni esetleges menekültek befogadását, elhelyezését településünkön.
Ehhez engedjék meg, hogy megjegyzést fűzzek. Településünk vezetősége felmérte lehetőségeit és az alábbiakat állapította meg.
Amennyiben valaki menekültet fogad be, arról véleményünk szerint köteles gondoskodni, ameddig annak arra szüksége van.
Nem teheti meg a befogadó, hogy amikor megunja a menekültet, akkor fogja és kirakja az utcára és majd boldogul, ahogy tud.
A befogadónak gondoskodni kell teljes körűen a menekültről, legyen szó tárgyi, egészségügyi vagy lelki gondoskodásról. Értelemszerűen nem orvosnak kell lennie, de amennyiben szükséges, úgy orvoshoz kell juttatnia, esetleg gyógyszereket kell vásárolnia.
Azt sem teheti meg senki, hogy nem egyenlő bánásmóddal törődik a menekülttel, például ő üdítőt iszik, de a befogadottnak vizet ad. Nem teheti meg, hogy nem ugyan azt az ételt adja neki, mint amit ő is eszik. Ha pedig külön ingatlanba fogadta be, akkor megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot kell biztosítania.
És a menekültek között sem tehet különbséget.
Nem várhatja a befogadó, hogy majd valami külső segítség jön és az gondoskodik a menekültről.
Kutya kötelessége gondoskodni róla, akkor is, ha az állam vagy segélyszervezet nem segít.
Menekültek között nem lehet válogatni. A menekült az menekült, ha valaki eldöntötte, hogy segít önzetlenül, akkor nem nézhet nemet, vallást, bőrszínt, családos vagy nem családos, és még sorolhatnám.
Nincs férfi vagy női menekült, nincs katolikus vagy református menekült, és még sorolhatnám, mind egyforma és mind egyformán igényli a segítséget.
Véleményem szerint mivel ez önkéntes, ezért azt sem teheti meg senki, hogy a menekülttől anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatást vár, gondolok itt például munkára.
Ezek az emberek fáradtak, elkeseredettek, nagy valószínűséggel a nyelvünket sem beszélik, sokuk gyerekekkel jön és kilátástalannak érzik helyzetüket.
Ez pedig addig tart, amíg a menekült igényli. Vagy amíg az állam a sorsát megnyugtatóan nem rendezi.
Összetett dolog ez, nagyon sok megoldandó feladatot ad a befogadónak.
A fentiekre tekintettel csütörtökre ismételten összehívom a képviselő-testületet, ma már informálisan sok mindent megbeszéltünk, és amikor tisztázva látjuk a helyzetet, amelyet a holnapi nap délutánjára ígérték a kormányhivatal részéről, akkor lépünk, mint önkormányzat, a menekültek befogadása ügyében.
Szeretnénk például tudni, hogy milyen hosszú időtartamra, milyen állami vagy nem állami támogatással, vagy esetleg semmilyen támogatással kell ellátni ezt a kétségkívül nemes, de nehéz feladatot.
Beszélnünk kell orvosainkkal, meg kell tudni, hogy milyen egészségügyi problémákra kell felkészülnünk. Mert valószínűsíthető, hogy az önkormányzat amennyiben úgy dönt, akkor nem egy-két főt vállalna.
Jelenleg a befogadással járó költségek az önkormányzatra hárulnának teljes mértékben, amelyet természetesen vállalnánk, hiszen nincsenek olyan információink, hogy az állam mekkora szerepet vállalna a befogadásoknál.
Az is lényeges, hogy a befogadáshoz átszervezésre van szükség a szálláshelyeinken.
Vannak települések, ahol a polgármester egy személyben hozott meg menekültek befogadásáról döntést.
Tekintettel arra, hogy a befogadás költségvetést érint, a jegyző úrral egyetértésben a véleményem, hogy ezt jelenleg nem lehetne ebben a formában megtenni, én nem vagyok jogosult egy személyben erről dönteni.
Elvették a polgármesterektől az egyedüli döntés lehetőségét.
A képviselők biztosítottak arról, hogy bármikor készen állnak testületi ülésre és döntésre. Ezt köszönöm nekik.
Nem tudjuk mikor és hogyan ér véget a háború, nem tudjuk meddig kell befogadni és gondoskodni menekültekről. Az biztos, hogy félre kell tenni minden korábbi sérelmet, még ha vannak is fájdalmas sebek. A háború után majd rendeződik az is.
Köszönöm az Önök támogatását.
Varga Attila
polgármester